Egy informatikai magazin szerint „legalább heti egy munkanapnyi improduktív időt töltenek munkahelyükön az irodisták”. A Computerworld 2010. október 19-i számának Semmi pánik, figyelnek! című írása az alkalmazottak számítógépes tevékenységét monitorozó rendszerekről ad összefoglalót. Milyen összefüggés van a jól szabályozott infokommunikációs eszközhasználat és a hatékonyság között? Ha van egyáltalán.
Virágzik a dolgozók teljesítményét, időbeosztását mérő, illetve a munkavállalók netes és más infokommunikációs tevékenységét monitorozó iparág. Az ígéret egyszerű: minél többet tudsz az embereidről, annál nagyobb kontrollod lesz a vállalat vagy a részleg teljesítménye fölött.
A dolgozói aktivitást monitorozó és naplózó szoftveripar szerint az Egyesült Államokban dollármilliárdos károkat okoz a dolgozók „laza munkamorálja”, jelesül az, hogy például facebook-olnak, illetve munkaidőben olvassák és írják magán e.mail-jeiket, esetleg on-line vásárolnak.
Hajlamosak vagyunk tényként kezelni azokat a gondolatokat, melyek számokat is tartalmaznak, így például a BusinessWeek szerint az alkalmazottak mintegy 64%-a kap naponta – megfogalmazásukban – a „munkamorál rovására menő e.mail-eket”. Ezzel szemben ugyanez a lap közöl cikket arról a munkamorált szintén károsító gyakorlatról, hogy a vezetők mind nagyobb számban alkalmaznak úgynevezett snoopware-eket, azaz a dolgozói aktivitást kémlelő programokat. A cikk szerint ami bejön a vámon, azaz a többletismeret arról, ki milyen pornóoldalt látogatott meg, elmegy a réven, azaz a gyanú a belső bizalmi viszonyokat feszítheti szét.
A logikai bakugrás
ott van, hogy a vállalat hatékonysága, azaz profittermelő képessége és a benne dolgozók hatékonysága között csak többszörös áttételeken keresztül létezik kapcsolat. Először is: a munkavállalók napjainkban csak papíron dolgoznak 9-től 5-ig, a gyakorlatban a munkaidő késő estig is eltart, és köztudott, hogy nem ritka a hétvégi, illetve a szabadság alatti munkavégzés sem. Ilyen módon senki nem vetheti az emberek szemére, hogy kilenc és öt óra között ügyet intéznek, hiszen van, aki esetleg este kilenckor is a monitor előtt nyög.
A hatékonyság nem minden. Az emberek koncentrációs képessége egymástól igen eltérő lehet. Van olyan munkavállaló, aki órákon át képes a feladatával foglalkozni, észre sem véve, hogy lejárt a munkaidő, vagy a többiek már vissza is jöttek az ebédből. Mások ezzel szemben gyakran szakítják meg a munkát olyan, a felületes szemlélő számára passziónak tűnő (pót)cselekvéssel, mely után esetleg más szemszögből látják a felmerült problémát és újult erővel tudnak nekiállni a feladatnak. Emellett a feladat természete is eltérő időkezelést igényel. Csak nehezen megragadható egy web-dizájner vagy hr-vezető hatékonysága. Még akkor is, ha napi tizennégy órát tölt munkával a gépe előtt.
Alt tab vagyok?
Ami áldás a számítógépen, átok az embernek. A személyi számítógépek korszakának hajnalán egyszerre csak egy feladat futott a PC-n. Napjainkban egyszerre töltünk le adatokat, használunk egyszerre több e.mail-klienst, chatelünk, szöveget szerkesztünk és webet nézegetünk. Az ALT + TAB billentyűkombináció (mely segítségével a Windowsban könnyedén válthatunk az egymással párhuzamosan futó programok között) mintha beszüremlene a hétköznapjainkba is. Azt hisszük magunkról, hogy az egyik feladatról anélkül tudunk a másikra ugrani, majd egy harmadikra és újra vissza az elsőre, hogy az átkapcsolás bármiféle megerőltetést okozna a fejünknek. Pedig a magán e.mail-ezéssel, facebookozással telő idő sok esetben éppen a vezetői hibák, a rosszul és rossz időzítéssel kiosztott feladatok, az üresjáratok miatt vannak.
Valószínűleg a szónak csak az elsődleges értelmében hatékony az a dolgozó, aki az egyik munkaszakasz befejeztével azonnal a másikba ugrik bele. A képeslapküldéstől vagy a zenei oldalak meglátogatásától eltiltott ember első sorban a könnyed percektől van megfosztva, kevésbé a munka szorító igájától és ezt ő is tudja.
Ha már a facebooknál tartunk: nem vagyok biztos benne, hogy használata kizárólag az improduktivitást növeli. Leszámítva az üzleti célú facebook-használatot, a munkavállalók saját networkjükben számos olyan informális segítségre lelhetnek, mely hasznot hozhat a szervezetüknek. Emellett pedig az irodába zárva sem kell az elmagányosodás rémével együttélniük, hiszen – legalábbis virtuálisan – megmaradhatnak közösségük tagjának. Ez pedig, persze áttételesen, inkább a cég malmára hajtja a vizet mint ellene.
Mindent látok: mindent tudok?
A monitoring rendszereket értékesítők egyik érve az, hogy az a vezető, aki szeretné tudni, hogy ki tolja a szervezet szekerét, kénytelen mindent tudni a dolgozókról. Igen is meg nem is. Mindent soha nem lehet tudni és nem is kell tudni a másik emberről. Nem árt, ha a nagy hatékonyságú piaci szektor is hagy egy pici magánszférát a munkavállalóknak, pláne, hogy erről még jogszabály is rendelkezik, ha egy vezető amúgy elfeledkezni látszana a humánumról mint szempontról. (Az adatvédelmi biztos szerint például a munkáltató csak a céges e.mail felhasználását jogosult ellenőrizni.)
Ha azonban mégis szeretne a vezető tisztán látni, akkor menjen oda a beosztottjai közé. Így nem csak azt fogja tudni, hogy mit néznek a neten az emberek, de azt is, hogy miért. A pornóoldalak megtekintése ugyan csak kevesek munkájának szerves része, ám olyan tevékenység, amit a legkreatívabb, leglojálisabb, legnagyobb munkabírású dolgozók is csinálnak olykor. Vagy gyakran. A vezetőnek azonban nem ez az érdekes, hanem az, hogy azt kapja-e egyik vagy másik emberétől, amiben előzőleg megállapodtak. Miért ne nézhetne vlaki pornót, miután az előre megbeszélt színvonalon és határidőre leadta a feladatát? Nem minden feladat megoldása mérhető a vele eltöltött idővel. Nem minden munkakör legfőbb mérőszáma a hatékonyság. Nem minden munkavállaló reggel kilenc és öt óra között a legproduktívabb.
„A dolgozók munkahelyi tevékenységének kontrollja hatalmas üzlet” – írja a bevezetőben idézett Computerworld cikk és igaza van. De ha már ez így van, akkor érdemes Jeremy Quittner (BusinessWeek) véleményét is meghallgatnunk: „egy dolog biztos, egy gyanúval teli munkahelyi atmoszféra nagy fékezőereje lehet a jó munkának. Ha pedig már egy vezetőnek monitoroznia kell az emberei computer-használatát, mondja ez meg nekik és azt is, hogy miért és hogyan teszi. Sőt írja is le”.
