Leonard Mlodinow (2014) A tudattalan című kiváló könyve a naplopónak nevezi a csiröge madarat, mert az nem csinál semmi hasznosnak mondott dolgot, no persze azt leszámítva, hogy párzási időszakban versenyre kelve a többi hímmel, a legkülönlegesebb dallamokkal csalogatja a nőstényt. Noha a tudattalanról szóló könyv szempontjából mellékszál, megjegyezzük, hogy talán maga szerző sincsen tisztában azzal, hogy az ő saját tudattalanjában “haszontalannak” minősülnek az olyan tevékenységek, melyek nem kapcsolódnak a munkához, utódgondozáshoz, otthonteremtéshez.
Az ipari termelés, a konstrukciók mögött álló mérnöki munka szellemisége áthatotta a közgondolkodást. Egyaránt vagyunk az ipari (és a XXI. században a digitális alapú szolgáltatói) világ termékeinek haszonélvezői-elszenvedői és vagyunk kiszolgálói. Az elmúlt két évszázad során belénk ivódott, hogy minden tevékenységnek az értelmét, hasznosságát kell keresnünk. Bármi megteszi, ha hasznos. Legyen minden mérhető, összehasonlítható. Akkor van értelme az életnek, ha minden klappol, mint egy USB-csatlakozó és a világ másik végén gyártott USB-dugó. Gondoljunk csak bele, hogy az esztétikum miként válik az iroda falai között “vonzó munkahelyi környezetté”, a szabad gondolat “kreativitássá”, a kedvesség, a jószándék “kohéziót erősítő kötőanyaggá”!
Max Weber (1995) A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című könyvének a végtelenségig leegyszerűsített üzenete az, hogy a kapitalizmus megszületése igényt teremtett egy új, a katolikushoz képest újszerű vallás létrejöttéhez. A protestáns etika elismeri az egyéni teljesítményt, hisz a földi élet során elérhető boldogulásban, méghozzá a kemény munka, a hasznosan eltöltött élet nyomán. Ugyanakkor minden olyan dolog, melynek nincsen közvetlen megfogható haszna elnyerheti a felesleges címkét, ahogyan azt Szabó Magda (2016) kiválóan ábrázolja Freskó című regényében, melynek egyik főszereplője Apa, a kisvárosi protestáns lelkész: ”a hétköznapi tányér nem is jó, csak a parádés? Janka motyogott valami érthetetlent, amiből csak az Árva hallott annyit, hogy Nagymama« meg hogy »Mamácska«, Apa ilyenkor már sose figyelt, nem érdekelte, hogy mit válaszolnak neki. Gyűlölte a rózsás porcelánt, arany szegélyével, frivol színeivel, nem illett az asztalukra.”
Jó dolog ébernek maradni és kilátni abból a keretrendszerből, hogy mindent a hasznossága alapján ítéljünk meg. Gazdagabbá, teljesebbé válik az életünk, ha nem keressük folyamatosan a gazdagságot, a teljességet, mert azok jó dolgok, hanem néha pusztán csak úgy élünk, vagyunk. Hasznos lehet!
Hivatkozott irodalom
Leonard Mlodinow (2014): A tudattalan. Akkor Kiadó, Budapest.
Szabó Magda (2016): Freskó. Jaffa Kiadó, Budapest.
Max Weber (1995, 1904): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Cserépfalvi Kiadó, Budapest.
